Az utolsó két részre aztán már átveszi a szerepet a krimi és csavarokkal kikövezett izgalmas megoldásokat kapunk. Amy Adams egy igazi női antihőst szállít a szerepében, aki visszatér szülővárosába, mert cikket kell írnia a városkában eltűnt lányokról. Itt újra találkozik anyjával, megismerkedik féltestvér tinédzser húgával és folyamatosan beleüti az orrát a nyomozók munkájába, hogy minden információt megszerezzen, amire szüksége van. Persze elkezdenek felszakadni a múlt sebei, amik részről részre egyre nyomasztóbbá válnak. Amy Adams karaktere már az első képkockától kezdve betegesen titokzatos, hiszen egy olyan nőt játszik, aki folyamatosan iszik, a kocsmában érzi csak magát igazán otthon és a reggelt egy felessel indítja, a napot pedig egy sörrel zárja. Az alkoholizmus mondjuk amúgy is nagy úr ebben a környezetben, alig van olyan jelenet, amiben ne piálna valamelyik szereplő, mintha senki nem tudná elviselni ezt a várost és annak történeteit. A főszereplőnek pláne nehéz dolga van, hiszen liberális fiatal értelmiségiként szembesülnie kell az itt ragadt, szűk látókörű, vidéki korosztályával, akik számára például a feminizmus az ördögtől való találmány.
December: végül az év utolsó hónapja is szintén a latin számok egyikét viseli magán - a tíz, vagyis a decem szóból ered, hiszen a római naptárban eredetileg a tizedik hónapot jelölte. Régi magyar kifejezése Karácsony hava, a Székelynaptárban viszont Álom havaként azonosíthatjuk.