Nem tudom, a karakter megírása volt-e a fő ludas, de arra a nyakat tenném, hogy Jim Carrey a kevesebb, értékes pillanatot leszámítva egyszerűen magát adta, a szokásos karakterét. Ami a Maszkban oké, de nem ehhez a szereplőhöz való. Rébusz szuperintelligens, őrült, és van benne színpadiasság is, de nem az a hiéna módra röhögős fajta, inkább kimértebb és hűvösebb. És pláne nem riszálja úgy magát, mint egy kis … xD A kis üdvözlőkártyáit nagyon igényesen elkészítette, viszont a jelmeze elegánsabb kifejezés híján gáz. Miért nem adhattak rá egy normális, kérdőjeles öltönyt? A kalapot is alig hordta… Val Kilmer számomra jobb Batman volt, mint Keaton, de a befutó változatlanul Christian Bale marad ebben a szerepben. Ami tetszett, hogy a Batman személyiségére jellemző kis oda-odaszúrásokat végre beleszőtték a karakterébe, – amikor a búváros szöveggel lehűtötte a pszichológusnőt, hatalmasat nevettem – ez a modor az, ami Batmant sok egyéb mellett különbbé teszi a többi szuperhősnél. Az is teret kapott, hogy nem egy ajtóstól a házba típus ő, hanem inkább tervezni szeret, jobban szereti a megfontolt belevágást az eseményekbe; ezért is szidta le Robint a kis magánakciójáért.
Főleg a maszk része lett eltalálva, és el lehet mondani, hogy a szín az akifejezetten szép fekete. Bár afelett nem tudok napirendre térni, hogy mégis mi az ördögért kell, hogy gumiból legyen, még a fejét se tudja benne elfordítani, akkor hogyan harcol? :P Kétarc úgy viselkedik, mint egy belőtt, ostoba Joker imitátor. Tommy Lee Jonest még ezelőtt sosem láttam őrült karakter bőrében, mert mindig afféle egyenes gerincű, mogorva mentorként tetszelgett a filmekben, amiket láttam tőle… És most már nyugtázhatom, hogy ez nagyon is jól volt így eddig. Nem neki való ez a stílus. A Rébusz nem volt olyan rémes, mint amilyenre készültem… de Jim Carreynek se való ez a szerep. Ha lehet így fogalmazni, ennek a karakternek megvolt a "színpadi érzéke" ahhoz, hogy az alapvető karakteridegenségtől eltekintve is a legjobb legyen a filmben, sokkal maradandóbb egyéniséget mutatott, mint a Kétarc. De… DE… Edward Nygma nem ilyen. Néha felsejlett, voltak valóban elmés megjegyzései, ez a kis üzlet is egész jól ki lett fundálva Kétarccal, a búvóhelye védelmi rendszere is ott volt, a Batmennek küldött feladványai is jól sültek el, mint ahogy Bruce Wayne-ként is jól csapdába csalta a bőregért, de rengetegszer elnyomta ezt az értelmetlen bohóckodás, ripacskodás.
Kövezzetek meg, vagy nevezzetek bolondnak, de a maga kicsavart, beteg és idióta módján, a megfelelő szemszögből nézve ez a film egy egészen szerethető kis torzszülött. :'D Az első számú szabály, hogy tilos komolyan venni, nem úgy kell megközelíteni, mint egy hiteles, nagyszabású adaptációt, hanem… mint egy hozzávetőlegesen tizenkét éveseknek készült, a szuperhősös alkotások jellegzetességeit némileg gúnyoló, teátrális akcióvígjátékot. Igazándiból szerintem eleve ezt a hatást akarták vele elérni, mikor ki volt adva, hogy egy gyerekbarát verzió kell, hogy legyen a következő rész. Javára lehet írni, hogy mivel körbelengi az előadásmódját az a fajta tálalás, mint az Addams Family – A galád család (1991) – jét, bár azt halaszthatatlanul meg kell jegyeznem, hogy közel sem abban a minőségben, közel se azon a szellemi fokon így a ripacskodáson, az infantilisségen és az egyes szituációkban látványosan túltolt színpadiasságon is jólesően lehet nevetni – hiszen nyilvánvalóan érzékelődik, a film se akarja komolyan venni magát, egy reális elgondolásnak mutatni magát.