Ady Endre Héja Nász Az Avaron
[ADY ENDRE] H�ja-n�sz az avaron - Ady Endre - Ady Endre versk�tetei �s versciklusai (1906-1918) G�g �s Mag�g fia vagyok �n... (1905) H�ja-n�sz az avaron (1905) Csupa disszonancia ez a k�ltem�ny. A szerelmesek jelk�pe: a ragadoz� h�jap�r. �tjuk a Ny�rb�l az �szbe tart: az �letb�l a hal�lba. A mozg�s egyre gyorsabb, egyre f�ktelenebb temp�j� ( �tra kel�nk - megy�nk - sz�llunk - �zve sz�llunk), m�g sor ker�l az utols� n�szra: az egym�s h�s�ba belet�p�, hal�los �lel�sre. Sorsuk elrendel�sszer�, a term�szet rendj�t k�veti. Kegyetlen t�rv�ny ez: m�r m�sok� a Ny�r, "Csattognak az �j h�jasz�rnyak". A szerelem csak el�zm�nye a hal�lnak. Nem keveset k�sz�nhet a sz�zadfordul� Wagner-divatj�nak: itt is, mint a Triszt�n �s Izolda legend�j�ban, a szerelem a hal�lban teljesedik ki. A v�gzet nemcsak a szerelmesek egym�sra tal�l�s�t �rja el�, hanem elv�l�sukat is - s csak a pusztul�sban hagyja j�v� frigy�ket. Temet�s a tengeren (1906) P�risban j�rt az �sz (1906) A magyar Messi�sok (1907) L�d�val a b�lban (1907) A Sion-hegy alatt (1908) Magyar jakobinus dala (1908) A f�l-f�ldobott k� (1909) A musz�j Herkules (1908) Hunn, �j legenda (1913) Az elt�vedt lovas (1914) �letrajz P�lyak�p �rtelmez�sek Hat�st�rt�net Sz�veggy�jtem�ny Szakirodalom T�rl� Tan�ri k�zik�nyv
Ady endre héja nász az aaron paul
Hirdetés Jöjjön Ady Endre: Héja-nász az avaron verse. Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron. Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre: Héja-nász az avaron versét! Mi a véleményed Ady Endre: Héja-nász az avaron írásáról? Írd meg kommentbe! Ady Endre Ady Endre szerelmes versei Ady Endre versek
- Ady Endre: Héja-nász az avaron (elemzés) | Erinna
- Még mindig road írok dalt 5
- Ady endre héja nász az aaron paul
Egyszerre vágyott is a szerelemre és viszolygott is tőle, ami keserűséghez, kegyetlenséghez, bosszúvágyhoz vezetett. Verseiben Léda nemcsak az álmok királynője, hanem a rontás asszonya is, buja, gonosz, kegyetlen démon is, aki megalázza, elbuktatja a férfit. Így a szerelem egyszerre volt öröm és kín, Léda egyszerre volt üdvösség és átok. A kedves szépségét magasztaló, hagyományos udvarló versek mellett Ady átkozódó verseket is írt. A pozitív vallomások mellett feltűntek a negatív szavak is, a negatív udvarlás visszás bókjai (" Szemed szomorú és gonosz, / Két mély gyehenna-fészek ", " Ajkad mohó és vértelen, / Mint hernyók lepke-rajban "). Magát a szerelmi érzést pedig állatias, vad mozdulatok sokasága kísérte a versekben (" Átkozz, tépj, marj és sikolts ", stb. ). A szerelemnek része lett a gyűlölet is, a nemiségnek a harc is, és a szerelem hagyományos madárjelképei (galamb, hattyú, fecske stb. ) helyett ragadozó-madarak tűnnek fel a versekben: héja és dögkeselyű lesz a démoni szerelem kísérteties szimbóluma.
A nép-nemzeti irányzat kifejezetten óvatos volt ezen a téren. Petőfi még a verseiben Júliának csak a kezét, a szemét, vagy legfeljebb a keblét jeleníti meg. Nagyon merésznek számított, amikor Beszél a fákkal a bús őszi szél című versében azt írta: " Egyik kezemben édes szenvelgőm / Szelíden hullámzó kebele ": a korabeli szemérmességnek már ez is sok volt. És akkor jön Ady, és fölemeli a magas irodalomba azt a fajta érzékiséget, ami addig legfeljebb csak a titokban burjánzó ponyvairodalomban létezett. Ady a szimbolizmusra jellemző polgárpukkasztást a szecesszió erotizmusával és esztétizmusával keverte. Nála a női test és a meztelenség a komoly költészet témája lett, és már minden testrész megjelent (karok, mell, öl, csípő stb. ). Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Héja-nász az avaron Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron. A Héja-nász az avaron is egy olyan Ady-vers, amelyet nem lehet hétköznapi tapasztalatokhoz kötni, nem lehet úgy értelmezni, hogy összevetjük a magunk körül látott valósággal. Műfaja dal, témája a szerelmi viszony mint gyötrelem, küzdés és hajsza. Hangulata egyszerre lemondó és intenzív. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Ady endre héja nász az aviron club
Ady életformájában, szerelmi ügyeiben is más értékrendhez igazodott, mint az emberek többsége. A polgárokat riasztó feltűnésvágy, az ún. perdita kultusz, Dosztojevszkij halhatatlan szánalmának félremagyarázása volna a forrása Az én menyasszonyom (1900) című versének. Ezt jóval Lédával való megismerkedése előtt írta Nagyváradon. Kesztyűt dobott azoknak az arcába, akiket megbotránkoztatott a táncosnővel való viszonya, s provokáló daccal csattant fel a vers indításában a legfőbb gondolat: "Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkísérjen egész a síromba" Szokatlan hang volt ez a magyar lírában a múltban a magyar szerelmi költészetből hiányzott az érzékiség, az érszéki forróság. A nagy szenvedély s az áhítatos életvágy szólalt meg a Léda-zsoltárokban. Valódi szerelem fűzte az asszonyhoz. Léda férjes asszony volt, ráadásul zsidó nő, idősebb is a költőnél. Léda is, Ady is túl sokat, mindent várt ettől a felfokozott érzéstől. Ilyen lobogással csak álmodni lehet, való életet élni nem. A csalódás rövidesen diszharmonikussá változtatta a kezdetben lázadó, ünnepi érzést, s napirenden voltak közöttük a súrlódások, féltékenykedések, perpetvarok.
Nem boldogságot sugallnak a költemény jelképei, hanem vergődő nyugtalanságot, gyötrelmes fájdalmat. A szerelmesek szimbóluma a héjapár; a nász: dúló csókos ütközet, egymás húsába tépés. Kellemetlen hanghatások kísérik a szerelmi vágyat: vijjogás, sírás, csattogás. A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott ember sajátos kapcsolatáról van szó, hanem szerelmi érzésről általában, minden fajta szerelem közös sorsáról. Ezt a diszharmónikus érzést tükrözi a külső forma is: a strófák páros rímű sorait egy-egy visszhangtalan, elárvult, rímtelen sor követi. A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a boldogtalanságba. S ez az út egyre gyorsul; a mozgást jelentő igék cselekvésének fokozása: útra kelünk - megyünk - szállunk - űzve szállunk. A gyorsuló rohanás vége a megállás "valahol az Őszben", a lehullás "az őszi avaron", vagyis a halál, a pusztulás. Céltalanná, hiábavalóvá bált tehát a korábbi mozgás: a héjanász élettelen avaron ér véget. Jelen van a költeményben a céltalanság, hiábavalóság megsejtésével szemben az emberség, a jóság fájdalmat oldó érzése is.
A szerelmes évek során Ady fölébe nőtt a lassan öregedni kezdő nőnek most hallhatatlanságának gőgös magasából küldte szavainak halálos ütéseit Lédának. Leszed róla minden díszt, mint egykor rárakott, s kíméletlenül kimondja, hogy szerelme már rég nem volt igaz, már régóta csak neki címezte az ékes Léda-zsoltárokat, a versek csupán kegyes csalásként szóltak hozzá. Ez az igaztalan költemény nemcsak egy asszony megtagadása, hanem az egész szerelemé is. Több korábbi versben is szó van arról, hogy minden nőben csak önmagát szerette, de most nyíltan odaveti: az ő szerelme "magam imádó önmagam imája".
Felfokozott egoizmussal járt ez a megalázó, kínzó, gyűlölködő, dehumanizált kapcsolat, ami kíméletlen harcot eredményezett. Vad, állatias, nyers, durva, kínzó és démoni szenvedély volt Ady és Léda szerelme, két kegyetlen önzés párharca, amihez hasonló később Szabó Lőrincnél jön majd elő (a Semmiért Egészen című versben). Ez a negatív szerelem irracionális, abszurd és értelmetlen is, nem hoz megnyugvást, sem békét, sem kielégülést, nincs se célja, se rendje. Örökös belső hiányérzettel jár együtt. Így a Léda-versekben a szerelem nem ad se örömet, se boldogságot, se bensőségességet, sokkal inkább a nyugtalan szomjazás, a mámor, az egzaltáció, a soha be nem teljesülés élménye jellemzi. Valamiféle hiányérzet munkál a mélyén, és halálhangulat lengi körül. A céltalanság, a hiábavalóság nyomasztó tudata kíséri. A Héja-nász az avaron is ezt az ellentmondásos, diszharmonikus, végletek közt csapongó, őrülettel határos szerelmi szenvedélyt tematizálja. Jól összefoglalja a Léda-szerelem lényegét, hiszen motívumai nem boldogságot vagy idillt sugallnak, hanem vergődést, nyugtalanságot, örökös mozgást, fájdalmat és céltalanságot.
Először is a címzettjük asszony (azaz férjezett nő), ami azt sugallja, hogy a versek alkotója házasságtörő viszonyt folytat vagy kíván létesíteni valakivel. És való igaz: Ady nyíltan vállalta, hogy egy férjes asszony a szeretője, ráadásul Léda idősebb is volt nála. És vajon mire utalhat a "zsoltár" megnevezés? A zsoltárok vallásos témájú énekek, amelyek Istenhez szólnak. A zsoltár szó hallatán vallásos jellegű, szakrális tartalmat várunk, erre érzékiséget, erotikát, testi szerelmet kapunk. Ady nemcsak az addigi költészeti konvenciókkal helyezkedett szembe, de azzal is provokálta a közízlést, hogy Isten helyett egy nőhöz írt "zsoltárokat", és a testiségre utalt szakrális kifejezésekkel. Ez akkoriban szentségtörésnek számított. Mindez azért fontos, mert az Ady elleni támadások részben szerelmi költészete miatt érték a költőt: az egyik vád ellene éppen az erkölcstelenség volt. Ady színre lépéséig ugyanis a magyar szerelmi költészet jóval visszafogottabb volt, hiányzott belőle az érzékiség, az erotika.