Ekkor azonban Tybalt érkezik, aki Capuletné unokaöccse és ő már csak annyit lát, hogy az ősi ellenség Montague család egy barátja karddal hadonászik az ő családjának szolgái fele, az előzményeket nem ismeri. Tybalt rögtön felelősségre vonja Benvoliót, amiért az – szerinte – a szolgákra támadt. És innen már nincs megállás, Tybalt kardot ránt és Benvoliónak esik. A viszonylag ártatlan sértésből tömegverekedés lesz, polgárok özönlenek az utcára, mindenki verekszik és vív mindenkivel, teljes a felfordulás. Érkezik Montague és a felesége, valamint a másik irányból Capulet és Capuletné. A két ősi ellenség csak annyit lát, hogy az embereik egymással vívnak, természetesen mindketten be akarnak szállni, feleségeik alig tudják visszatartani őket. A helyzetet Verona hercegének, Escalusnak az érkezése menti meg, aki dühösen véget vet a hisztériának. Escalus tombol, monológjából kiderül, hogy a két család gyűlölete lassan tarthatatlan méreteket ölti, hiszen csak az elmúlt rövid idő alatt már ez volt a harmadik ilyen tömegverekedés.
Ekkor Montague, Rómeó apja jegyzi meg, hogy fia már napok óta ezt csinálja, éjszaka nem alszik, nappal meg bezárkózik a szobájába és senkinek nem hajlandó elmondani, hogy mi a baja. Benvolio pedig megígéri, hogy kivallatja Rómeót és megtudja, hogy mi bántja a barátját. Erre éppen kínálkozik is a lehetőség, mert Rómeó közeledik, miközben Montague és Montegue-né elhagyják a teret. Benvolio és Rómeó párbeszédéből az derül ki, hogy Rómeónak szerelmi bánata van, mégpedig azért, mert a lány, akibe halálosan szerelmes nem foglakozik vele, nem akarja viszontszeretni, sőt szüzességet fogadott és kolostorba akar vonulni. Rómeó tehát ezért olyan mélabús, ezért nem akar senkivel beszélni, a viszonzatlan szerelmet hatalmas tragédiaként éli meg. Benvolio pedig – miután nagy nehezen kiszedi Rómeóból, hogy egyáltalán mi a baja – próbálja vigasztalni barátját. Azt a tanácsot adja, amit általában ilyenkor szoktak adni: ha Rómeóval nem foglalkozik a lány, akkor Rómeó próbálja meg elfelejteni és keressen magának másik lányt, hiszen Veronában még rengeteg a szép hölgy.
Előtérbe kerül a személyi döntés szabadsága. A mű tulajdonképpen ezekre, a kétféle gondolkodásmód összecsapásaiból adódó ellentétekre épül. A következő okok a szereplők jelleméből adódó konfliktusok. Akikről a tragédia szól, fiatalos, szenvedélyekben gazdag emberek. A gyűlölet és a szerelem- két szélsőséges érzelem- gördíti előre az esemélyeket. Rómeó meggondolatlansága fiatalságából fakad, olyan szenvedélyes korszakát éli, holott tudja, hogy ezzel mekkora szörnyűséget tett. Júlia őszinte és gyakorlatias egyénisége még ekkor látja veszni a házasságot, hősiesen harcol, hogy együtt maradhasson Rómeóval. Önfeláldozó hősiessége nemcsak akkor mutatkozik meg, amikor kiissza a mérget, hanem akkor is, mikor végül szíven szúrja magát. A műnek tulajdonképpen nem kéne tragédiával végződnie, de Shakespeare ezt a fajta tiszta, gyorsan fellángoló, sírig tartó fiatalos szerelmet akarta bemutatni. Ha ez a szerelem nem ért volna ilyen hirtelen véget a szerelmesek halálával, nem lehetett volna ilyen kifelyezően bemutatni, mennyire szenvedélyes a két szerelmes kapcsolata.
A szeretet és a gyűlölet a témája Shakespeare fiatalkori művének a Rómeó és Júliának. Valószínűleg 1594 és 1596 körül keletkezhetett. A tragédia középpontjában a szerelem áll, az új típusú reneszánsz által felfedezett és hirdetett testi-lelki viszony. Itt hitvesi szerelemről van szó ami a középkorban addig ismeretlen volt hisz a házasságkötés eddig a családok közötti megegyezéseken alapult. A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi erkölcsökkel, önkéntelenül is a reneszánsz jellegű szabadságvágy hordozói, hősei lesznek. A főszereplők itt nem átlagon felüli emberek, ábrándos, kamasz, lobbanékony fiatalember az egyik és egy 14 éves lány a másik. A kettejükben fellobbanó rendkívüli erejű szenvedély teszi őket tragikus hőssé. Már a prológus-szonett is a balsejtelmek atmoszféráját festi fel. A mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása. Shakespeare olyan világot ábrázol amely halálra ítéli a szerelmet. A két család ősi viszálya már-már békévé szelídült Tybalton kívül már senki sem veszi komolyan a vak gyűlölködést.
Lőrinc barát, és az akkor odaérkező Escalus herceg már csak a halottakat látja. Lőrinc atya mindent elmesél. Végül a nagy ellenségek: a Montauge és a Capulet család kibékül. " Borús békével virradt rájuk a reggel, A gyászóló nap fönt ki sem tekint. Jertek tanács elé a gyászesettel: Ítélünk, oldunk törvényük szerint MERT KÖNNYEL JEGYZI MAJD A KRÓNIKA, HOGY ÉLT S HALT RÓMEÓ ÉS JÚLIA. " A tragédia okai A műből ugyan nem tudhattuk meg a Montague és a Capulett család ellentéteinek konkrét okát, de még így is tisztán látható néhány indíték, amiből a konfliktusok fakadhattak. Vegyük például a kor egyik alapvető kettősségét: a még aktuális feudális gondolkodást, és a már kibontakozó reneszánszt. A két család a két különböző irányzathoz tartozik. A feudális gondolkodás már elmaradottnak tűnik. Itt a házassági szokások is elmaradottabbak, még a szülők, anyagi érdekek alapján döntenek, hogy gyermekük kivel kellhet egybe. A reneszánsz már haladóbb kúltúrának számít. A reneszánsz gondolkodást követő családok már inkább a harmóniára törekszenek, az érdekek már nem játszanak akkora szerepet a házasságba.
A herceg megfenyegeti őket, hogy ha legközelebb az utcán verekedésbe keverednek egymással, kénytelen lesz ítélkezni fölöttük. Jön- az akkor még egy másik lányba szerelmes- Rómeó, és beszélget barátaival. A Capuletek álarcos bált rendeznek, és Montaguek- kat nem hívnak meg. Rómeó és társai leszöknek a bálba. Rómeó találkozik Júliával, és a Montague fiú azonnal beleszeret a Capulet lányba, és viszont. Csak késöbb tudják meg, hogy a két gyűlölködő család sarjai. Második felvonás Rómeó nem tér haza a tánc után, hanem inkább belopódzik Júlia erkélye alá. Véletlenül végighallgatja Júlia- neki szóló- szerelmi vallomását. Megegyeznek, hogy vasárnap egybekelnek. Rómeó megegyezik a Pappal, hogy adja őket össze. Lőrinc atya elvállalja az esketést. A jó hírt Júlia dajkájával üzeni meg a lánynak. Az ifjú pár szentesíti esküjét a templomban. Harmadik felvonás Az ellenségeskedő családok fegyveresei ismét összekapnak. Rómeó megpróbálja őket leállítani, de nem sikerül megakadályoznia legkedvesebb barátja, Mercutio halálát.
Escalus pedig – mint a város feje – nem hajlandó tűrni, hogy Verona utcáin mindennaposak legyenek az utcai harcok. Capuletet azonnal magával viszi, Montague-nak pedig megparancsolja, hogy aznap délután keresse fel őt a városházán, ahol majd megtudja, hogy milyen büntetést kap, amiért a szolgái részt vettek a párbajban. Ez a konfliktus tehát megoldódott, a herceg és Capulet távozása után Montague kérdezi Benvoliótól, hogy mi is történet valójában. Benvolio pedig elmeséli, hogy a két család szolgái egymásnak estek, ő megpróbálta szétválasztani őket, ezt értette félre Tybalt, és ebből kerekedett végül balhé, aminek csak a herceg érkezése vetett véget. Ekkor Montague-né próbálja meg elterelni a férfiak figyelmét azzal, hogy fiáról, Rómeóról érdeklődik Benvoliótól. Benvolio válaszából kiderül, hogy aznap – napkelte előtt egy órával – sétára indult, akkor látta messziről Rómeót, oda is akart menni hozzá, de amikor Rómeó észrevette, akkor behúzódott a fák közé. Benvolio pedig ezután nem erőltette a találkozást, hiszen Rómeó nyilvánvalóan nem akart vele beszélni.