A csernobili szarkofág árnyékában érthető okokból eltörpülve, ráadásul a Hulura "száműzve" kijött ez a mini is, ami a háború értelmetlenségét állítja pellengére szatíra formájában, az USA mentalitásával (és hadseregével) bemutatva a második világháború idején, az olasz fronton. Nettó "hazaárulás" lehet ez a történet egy régi vágású, kőkemény amerikai hadseregmániás patrióta szemében még ma is, hát még az eredeti a maga korában! Ha nem is olyan jó, mint az emlegetett HBO-n sugárzott sorozat, a figyelemre azért érdemes lehet, ha azt letudtuk és keressünk valami kevésbé nyomasztót (mármint ahhoz képest kevésbé nyomasztót, mert azért ez se könnyed téma! ), de mégis tartalmasat. És sok vesztenivaló sincs vele rövidsége miatt. A karakterek sokszor egyébként erősen emlékeztettek még Rejtő Jenő regényes világára és lakóira is, tehát aki az ő műveit kedveli, az is próbát tehet vele, bár ez annál komolyabb (ha a Csontbrigádot nem számítjuk), mégis valami ilyenformában tudnám elképzelni az élőszereplős adaptációit az ő könyveinek is.
Ki lehet játszani a sereg bürokratikus szabályát? Publikálva 2019. február 13. 09:30 Joseph Heller szatirikus történelmi regényéből, A 22-es csapdájából 1970-ben már készült egy sikeres és népszerű feldolgozás Alan Arkinnal a főszerepben. A Hulu azonban most újra elővette a könyvet, hogy egy hatrészes minisorozatot csináljon belőle. Az újabb adaptáció rendezője, egyik főszereplője és executive producere George Clooney, akinek a munkáját Grant Heslov segítette executive producerként és direktorként (akivel korábban a Kecskebűvölők és a Good Night, and Good Luck című filmeken is együtt dolgoztak). A 22-es csapdája az amerikai hadsereg egy kijátszhatatlan bürokratikus szabályára utal, amely szerint az ép elme jele, hogyha valaki félti az életét, éppen ezért az a katona, aki önként és örömmel indul a veszélyes küldetésekre, őrültnek tekinthető. Ha azonban egy ilyen ember az elmeállapotára hivatkozva kéri a további szolgálattól való felmentését, az azt jelenti, hogy mégsem lehet őrült. Ezt a szabályt próbálja kijátszani a történet főhőse, John Yossarian, aki a légierőhöz kerül a második világháború idején, de egy idő után elege lesz, és szeretné elérni, hogy ne küldjék több küldetésre.
És egy esetleges Fallout adaptációt is pontosan így tudnék elképzelni sorozat formájában, ebben a hangvételben: a sivár, apokaliptikus világ és annak működése-működni akarása, a sárgás képi világ, a zenei betétek miatt is többször eszembe jutott az a játék is Rejtő mellett. A szatírát tragikus események mélyítik, így ez dráma is lenne, de ez nem mindig és nem mindig jól sikerül neki. Azért van amikor igen. A főműfaja a szatíra és emellett az abszurditás átadása viszont kiemelkedően jól megy. Itt-ott lehetett volna vágni rajta szerintem (egy komplett jelenetsort kivágnék), mert van ami szinte tölteléknek hat. Ezeknél talán nem sikerült átadni a jelentőségüket amit a forrásműben képviselhetett - feltételezem, mert nem olvastam). Ezt leszámítva nem tökéletes, mégis elég érdekes sorozat, ami elüt a mai sorozatoktól, egyedi hangvételt képviselve, remek színészekkel - köztük olyanokkal, mint Clooney (akinek ez nem kis részt személyes projektje is, producerként, rendezőként is) vagy épp Hugh Laurie.