Ezeknek a hőhidaknak a következményeit azzal lehet csökkenteni, hogy a belső falakat a külső falakkal találkozó részükön, mintegy 1 m szélességben, ék alakú szigetelőlapokkal szintén szigeteljük, és ezt a mennyezeten is elkészítjük. Ez mindenesetre kompromisszumnak tekinthető, és látványa néha bizony zavaró. Pedig éppen ezek a konstrukciós jellegű hőhidak azok, amelyek a belső mikroklímát meg tudják zavarni. Amikor a belső szigetelés mellett vagy ellen kell döntenünk, ezeket feltétlenül vegyük figyelembe.
A teljes felületén ragasztott, kalcium-szilikát bázisú lapoknál ez a veszély kevésbé áll fent, így azok alkalmazása ebből a szempontból szerencsésebb. Hőmérsékletviszonyok a belső szigetelés után Ezekkel a termékekkel sem lehet viszont elkerülni azt, hogy az eredeti falszerkezet a hőszigetelés hatására nagyobb napi és szezonális hőingadozásnak legyen kitéve. Falazott szerkezeteknél ez kisebb problémát jelent, de panel esetében a külső kéreg jelentős hőtágulása olyan plusz igénybevételt jelent, ami a panel kapcsolatokra további terheket ró. Mivel a belső oldali szigetelést jellemzően nem egyszerre végzik el több lakásban, így a beavatkozás az egyes panelok között is hőmozgási különbségeket okozhat. További problémát jelent, hogy a téli viszonyok között a tartószerkezet keresztmetszetének jelentős része a fagyzónába kerül. Nem fagyálló anyagból készülő falak esetében (és minden porózus, vázkerámia tégla ilyen! ), illetve amikor a vízvezetékek a külső falban futnak, ez fokozott fagyveszéllyel jár, ezért ilyen falak belső oldali hőszigetelése nagyon kockázatos lépés: akár az épület állékonyságát is veszélyeztethetjük egy elhibázott beavatkozással.