Kedvencek Temetője Kritika — Kedvencek Temetője Kritikus Tömeg
- Kedvencek temetője - Filmkritika (Pet Sematary) 2019 | Filmezzünk!
- Kedvencek temetője (2019) – kritika • Hessteg
- Kedvencek temetője kritikus tömeg
Talán azért is sikerülhetett az újabb bohócos verzió oly ragyogóan mert az eredeti, 1990-es filmben – Tim Curry játékán kívül – egy eléggé átlagos mű született a maga gyatra képi megvalósításaival. A feldolgozásban így jól megmutatkozott a technika és további remek színészi munkák nyomán a számottevő érdemi különbség. Visszakanyarodva a filmünkhöz, dicséretes, hogy a rendezőpáros Kevin Kolsch és Dennis Widmeyer minél kevesebb digitális technikát szeretett volna belevinni a történetbe. Nem játszották el bábuval a kistestvér szerepét a veszélyesebb szituációkban, illetve ragaszkodtak az élő macskákhoz is. Az állatidomár munkája rémálommá vált a forgatáskor. A macska, ugyebár, nem kutya. Amikor nagy merészen elhatározták, hogy semmi CGI, akkor azt gondolták, hogy a cicusok a "tessék-re" szépen elkezdenek játszani. Hát nem… a macska nem kutya. Soha nem fogadott szót, ha mosakodni akart, mosakodott, ha heverészni támadt kedve, akkor azt csinálta. Kész csoda lett a végeredmény, hogy hat macskával összejött a kívánt hatás – fogalmazott a rendező.
Kedvencek temetője - Filmkritika (Pet Sematary) 2019 | Filmezzünk!
A felnőtt színészek mind tökéletesen hozzák a karakterüket, az anyuka szerepében Amy Seimetz remekel, John Lithgow, mint a szomszéd bácsi tökéletes, de mindenki közül kiemelkedik a családapaként látható Jason Clarke. Ennek az embernek még a mosolya is fájdalmas, elképesztő mélység van a szemében, és talán ennek is köszönhető, hogy miatta működik a legtöbb jelenet. Church sem a régi már... Kép: Szinte végig hátborzongató és misztikus hangulatot kapunk, és még úgy is, hogy a film általában rettenetesen lassú, mi várjuk, hogy mi lesz a családdal. Aztán, mikor megtörténik a fordulópont, és az apuka teljesen átadja magát a gyásznak, akkor az rendesen megmarkolja a szívünket. Teljesen átérezzük a szenvedést, és tudjuk, hogy ebből még nagy baj lesz, hiszen az ilyen erejű érzelmekkel nem lehet együtt élni. De hiába várjuk, hogy szépen beinduljon a film, és végre megkapjuk azt az őrült, elborult végkifejletet, amire vágyunk, ez sajnos nem elég erősen jön el, hiába próbálkoznak vele, pedig tényleg minden a kezükben volt, hogy egy újabb horror klasszikust kapjunk.
Kedvencek temetője (2019) – kritika • Hessteg
- Kedvencek temetője kritika index
- Őszi kerti munkára fel! - Praktiker Ötletek
- Kedvencek temetője (2019) – kritika • Hessteg
- Kedvencek temetője 2 kritika
- Böngészés sötét módban vagy sötét témában - Android - Google Chrome Súgó
Kedvencek temetője kritikus tömeg
Mindezzel együtt a film sikeresen átadta a veszteség kétségbeejtő érzését, és befejezését sem herélték ki, úgyhogy mindenképp a jobban sikerült King-adaptációk között kell számon tartani (nem úgy a szükségtelen folytatást, melyben Edward Furlong kezdte el gyorsan leépíteni a még csak pelyhedző karrierjét). Az új változatot tehát nem elsősorban a régi csorbák kiköszörülésének igénye szülte, hanem az időközben újra feltámadt King-láz, amely a sikerre éhező és a regény megfilmesítési jogaival bíró Paramountot is megihlette. A stúdió legjobb döntése a projekttel kapcsolatban az volt, hogy leszerződtették hozzá a Starry Eyes című horror rendezőpárosát, Kevin Kölsch-öt és Dennis Widmeyert. A Starry Eyes-ben egy hollywoodi karrierről álmodozó színésznő hullik darabokra, méghozzá a film vége felé már a szó szoros értelmében, szóval igazi álomgyári allegóriaként működik body horroros nyalánkságokkal. Nem egy könnyed darab, így jogosan várhattuk azt, hogy a páros a Kedvencek temetőjét sem veszi félvállról - de sajna ilyenkor jön a képbe a stúdióbefolyás.
Be is költöznek egy kellemes, de veszélyes út melletti házba, amihez egy nagy telek, és a rajta lévő erdő is tartozik. Majd kiderül, hogy a fák között van egy kisállattemető, ahová a halott kedvenceiket hozzák el a helyi gyerekek, hogy végső nyughelyet találjanak nekik, de mögötte található egy tiltott, veszélyes hely is, ami ősi erővel bír. Ha valaki ide ássa élettelen szerettét, akkor az bizony visszatér, de már gonoszabban, veszélyesebben... Ennyit érdemes tudni, hiszen természetesen történik tragédia, ami elsodorja a főszereplőnket egy olyan irányba, ahol nincs visszaút. Szóval már ebből is látszik, hogy minden adott egy hátborzongató filmhez, nem igaz? Nem szabadna itt lenned! Kép:;; Nos, kezdjük azzal, hogy Stephen King valószínűleg nem lesz csalódott, hiszen a két rendező, Kevin Kölsch és Dennis Widmyer mesteri munkát végeztek, és szinte minden képkockát úgy alkottak meg, hogy átjöjjön a szenvedés, amit a szereplők éreznek. Gyönyörűen építik az emberi kapcsolatokat, a családot hamar megismerjük, és érdekel, mi történik velük.