Példátlan módon kattantak rá a nézők a Brazilokra A Brazilok fergeteges második héten van túl, egyharmaddal több ember ült be a focis vígjátékra, mint a premier hetében. Úgy tűnik, tetszik az embereknek, hogy vígjátékba csomagolva beszél a film a roma–magyar konfliktusról. Az érdeklődés nagyságát mutatja, hogy Koltai Róbert is csak a második moziban, és ott is csak a második sorba tudott jegyet venni a Brazilokra. Én is lehetnék úrinő vagy szuperhős Farkas Franciskát legtöbben az Aranyélet Oszijaként ismerik, az HBO-sorozat forgatásán Ónodi Eszter adott neki tanácsot, hogyan szerelje le a nyomulós rendezőket. Egy talpraesett, dacos falusi lányt formál meg a mozikban a héten debütált Brazilok című vígjátékban, a legismertebb magyar színészek a partnerei, de így is ő a vidám és szertelen film fénypontja. A szerep kedvéért megpróbált hízni, nem akarta, hogy tápos városi nőnek tűnjön. Szimpatikus volt neki, hogy a Brazilok a kitörés vágyáról szól, azt hirdeti, hogy nem szabad feladni. Az Origo Filmklubnak adott interjúban a saját példáját hozta fel, hogy ez az életszemlélet milyen... Nézze meg az elsők között Farkas Franciska focis vígjátékát!
"Az olvasó embernek nem kell mondanom, mert tudja, hogy végső soron a klasszikus nagy drámáktól kezdve a legmodernebb szabadversig az irodalom – és egyébként feltételezhetően minden művészet – alkotóit ugyanazok az alapérzelmek mozgatják, mint amelyek minket, befogadókat is: a boldogság, a szomorúság és a vágyak. Így az olvasás örömét általában az adja, hogy a kitalált szereplők tulajdonságaiban, sorsában a magunkéra ismerhetünk. Vagy a szomszédunkéra, vagy a főnökünkére, és így tovább, attól függően, hogy épp egy pozitív vagy negatív karakterrel találkozunk-e. De szerencsés esetben mindenképpen magával ragad minket a történet, és vagy meggyűlöljük, vagy megszeretjük, elutasítjuk, vagy megértjük a fiktív hősöket. Gondoltam, ez az egész kaland még érdekesebb lehet, ha ezt az élményt nem kitalált, hanem köztünk élő, valódi emberek sorsát megismerve élhetjük át. " – M. Kiss Csaba "…Az igazi boldogság nem egy pillanat, hanem egy hosszan tartó, békés és erős állapot. Az igazi boldogságba bele lehet ülni, bele lehet kucorodni, és megtart.
Ringat. Lassan, hosszan, sokáig. Sajnos ez nem jön magától. " (Ónodi Eszter) "Amikor Tari Gábor kollégámmal megalapítottuk a Graphisoftot, elhatároztuk, lesz nekünk is egy lökhajtásos privát jetünk, és mivel ő is Gábor, én is Gábor vagyok, a cég pedig Graphisoft, arany G lesz a farkán. Nem akartam alábbadni. Fűtött a becsvágy. " (Bojár Gábor) "A mi nevünk nem Snétberger. Az eredeti családnevem Schneeberger. Így, sch-val, két e-vel, t nélkül, tehát magyarra fordítva Hóhegyi. A Nyugat-Európában élő szintó romák közül származom… Mi heten vagyunk testvérek. A nálam idősebbek neve Schneeberger, de az enyém és a fiatalabbaké már Snétberger. Nálam történt valahol valamiféle elhallás és elírás egy hivatalos papíron. Apám mesélt erről. " (Snétberger Ferenc) "Valaki szerzett sörétet, és első nap csak a Kurca-parti nádasba mentünk. Ez persze nem volt elég, hanem hétvégén a kollégiumban a folyosón is lövöldöztünk a puskával. Azt mondtuk, hogy kijárási tilalom van. Tényleg nem mert senki kijönni a folyosóra, mert azonnal lőttünk.
(Schell Judit) M. Kiss Csaba "Bemegyek a művészbejárón, mondom a hülye nevemet a portán. A portás nézi a lapját, és azt válaszolja, hogy ilyen nincs, nem mehetek be. Aztán bejutok, a próbán meg szanaszét szedik a szövegemet, de elég közönségesen. "Ez a mondat véletlenül maradt benne? " "És ezt a jelenetet, hogy képzelted? Legyek átlátszó? " "Gyerekek, most tényleg, ki írta ezt? " (Grecsó Krisztián) "Döghúst ettem tizenhét éves koromig: én is, a családom is, és jóformán az egész cigánytelep Cserdiben, ahol felnőttem. Én voltam a legvékonyabb, mindig engem eresztettek le a kútba. A dögkút az a hely, ahova az elhullott állatok tetemeit dobják. " (Bogdán László) M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv Athenaeum Kiadó, Budapest, 2017